Pályája: 1967- jelennek meg versei a Luceafãrul című újságban, 1971- bírálja a Ceauºescu-rendszert, több irodalmi díjat kap, 1989 házi őrizetben, visszautasítja a Nemzeti Megmentési Front alelnöki tisztjét, 1990 a Front vezetőségi tagja, 1990-94 az új Román Írószövetség ideiglenes elnöke, majd elnöke. 1991- az Academia Caþavencu című politikai szatirikus lap alapító igazgatója.
A CET irodalmi díja (1998), Herder-díj (1999).
Főbb művei: Invocaþia nimanui (1971), Elegii de cind eram mai tânar (1973), Proprietarul de poduri (1976), La dispoziþia dumneavoastra (1979), Democraþia naturii (1981), Exil pe o boaba de piper (1983), Moartea citeºte ziarul (1989, magyarul A halál újságot olvas, 1991), Pamflete vesele ºi triste (1996), O beþie cu Marx (1996), magyarul még: A jóság rémuralma (1982), Titanic-valcer (1989).
(Forrás: Biográf Ki kicsoda 2002; Főszerk: Hermann Péter, Budapest, Enciklopédia Kiadó, 2001)